Fesztiválidény és nyaralás van, úgyhogy kicsit lájtos a tempó mostanában, remek szerzőtársaim pedig még mindig kitartóan lusták és beleszarósak. Ja és a filmfelhozatal se valami jó ippeg, de azért lehet miről írni, ha nem is új filmekről.
Új-zélandi filmet se sokat lát az ember, új-zélandi sci-fi-t meg még annyira se. Örök fájdalmam, hogy miért készül kevés jó sci-fi. Annyi jó történet van és mégis ha az átlag embert a sci-firől kérdezi, akkor max. a Star Wars jut eszébe, ami pedig nem is sci-fi hanem űroperett, vagy a Terminándor, ami még a jobbik eset, mert legalább van benne egy kicsi az igazi sci-fi-kből. Persze vannak kivételek, pl. a Gattaca, az Élethalálharc, pár anime, stb. de azért általában elképesztő szar filmek jönnek sci-fi cimkével. Holott alapvetően a science fiction nem a gagyi űrhajós-lövöldözős dologról szólt (persze arról is, a puhaborítós tömegtermelés szintjén, mint mondjuk a szépirodalomban Vavyan Fable és Aldous Huxley is egy csoportban indul, hehe), hanem nagyon is aktuális problémákat helyezett más időbe (pl. a hidegháborús időszak szovjet és amerikai írói előszeretettel írtak sci-fi-t, mert azt kiengedte a cenzúra), vagy elgondolkodtató, morális és etikai kérdéseket boncolgatott.
Szóval a Quiet Earth a jobbfajta sci-fi-k közé tartozik, méghozzá azért, mert az ún. végítélet (doomsday) alfaj egyik legjobban sikerült darabja (legalábbis az első negyven perc mindenképp.) Amikor végítéletről beszélek ne a Will Smith-féle Legenda vagyok remake-re gondolj mert itt nincsenek zombik. Nincs itt senki: a főszereplő Zac szó szerint egyedül marad a Földön. Zac végigcsinálja mindazon dolgokat amiről ilyen esetben álmodunk: sportkocsival száguldozik, kastélyba költözik, minden szart összeszed az áruházakból, stb. stb., persze be is golyózik ahogy kell és kikiálltja magát istennek meg főhadvezérnek. A film első fele tehát már önmagában is megéri a rászánt időt, mert ilyen realisztikusan és hihetően nem tudta senki ábrázolni a magány őrületét. Aztán felbukkan egy nő és még később egy maori bennszülött és idiótaságok történnek, de sebaj, mert így is ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: első negyven perc: 9.5, utánna 6 (ja és nem elfelejteni, hogy 1985-ös, semmi cg meg ilyesmi és millió dollárokat se költöttek rá)
 

Ritka a jó magyar film és ezt nem nyafogó kritikusként (ami nem vagyok) hanem egyszerű nézőként mondom. A magyaroknak a szociohorror (lásd Pattogatott kukorica vagy a Roncsfilm), a retrokomcsi vígjátékok (pl. Csinibaba, Moszkva Tér) meg a gagyikomédia megy (pl. Valami Amerika, Apám beájulna). A többi versenyszámban ritkák az indulók  és inkább az alap szociohorror-t vegyítik más stílusokkal (pl. a szociohorror- komédia- thriller Kontroll vagy a dadaista- szociohorror- betyárság Egészséges Erotika.)
A Kaméleon korrekt film. Gyönyörű képekkel operáló szabályos dráma-thriller és van olyan jó, mint az amerikai társai. A történet realista, nem meglepő-csavaros, inkább az a fajta, amikor elkerülhetetlen a főszereplő bukása. A negatív főszereplő eleve ad az egésznek egy furcsa szájízt, bár itt gyakorlatilag mindenki köcsög, azonosulni nem lehet senkivel. Nem mondom el a sztorit, legyen elég annyi, hogy ezt a filmet nem kell "magyar" mércével pontoznom, mert megállja a helyét a többi thriller között. A szereplők jól ki lettek válogatva, Nagy Ervin, Hámori Gabi, László Zsolt, Csányi Sándor: mind korrektül hozza a szerepét. Külön kiemelném Kulka Jánost, aki nem kis öniróniával játsza a meleg főorvost, le a kalappal.
Szóval rendben van ez a film, és nyugodtan mondhatom rá, hogy AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Ez most egy villámposzt, de ezt a kedves animét szívből ajánlom mindenkinek vasárnapi matinéra. Mijadzaki Hajao (Hayao Miyazaki) rendezte, az egyik legnagyobb rajfilmes ma, kinek több műve fel fog itt még bukkani.

A Porco Rosso Olaszországban játszódik az I. Világháború után, az Adrián. A repülőket mindenféle gonosz (de inkább bugyuta) légikalózok fosztogatják. Ellenségük Porco Rosso, a Vörös Disznó nevű mesterpilóta, aki fura mód egy malac. (A repülő disznó amúgy érdekes kép, kb a lehetetlennel hasonlítják angolszász országokban, mint nálunk a „majd ha cigánygyerekek potyognak az égből”). Amúgy nem nagyon derül ki, hogy lett disznó, merthogy régen ember volt ő is. De egyszer, még a háború alatt elvesztette összes társát és átváltozott utána. (Talán egy boszorkány tette?) Azóta pedig a adriai vizek mogorva, de jófej örzője.

Amúgy a francia szinkronban Porco Rosso hangja Jean Reno, az angolban meg Michael Keaton, jeee. Kellemes hétvégét!

imdb

Most láttam a fenti cuccot, és beugrott honnan olyan ismerős a sztori.

Néha nagyon jól esnek azok a filmek, amikben nem mentik meg a Földet gaz ellenségtől, nincsenek benne szuperhősök sem és még csak nem is lőnek le senkit. A szatócs fia pont ilyen film: természetes karakterek, teljesen átlagos történet, szép helyszínek. Mégis valahogy jól esik nézni, amint a francia vidéken éldegélnek a szereplők.
Nem tipikus francia film ez amúgy, inkább lassú, kicsit hippis, de nagyon kedves. A történet is olyan kis fitty-fütty, hogy nem is mondom el. A színészek remekül hozzák az aprólékosan kidolgozott karaktereket. A képek és hangulat elvarázsoló, és leginkább akkor fog jól esni ha éppen a faszod kivan a világgal, vagy épp mérgezést kaptál a Betmen 8-tól és a többi amerikai szupercsodától. Nem kell semmi különöset várni, hanem egy pohár borral felszerelkezve ellazulni egy kényelmes fotelben és élvezni ezt a filmet: így tetszeni fog.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8