Az Utopia kapcsán ajánlotta dm996 olvasónk ezt a furcsa angol cuccot és milyen jól tette (kösz!). Egyfajta antológia ez, az ember és a technológia kapcsolatát, a média és társadalom kölcsönhatásait boncolgató különálló epizódokból áll.
Elgondolkodtató, néhol azért moralizáló de nagyon aktuális, vagy nagyon is elképzelhető történeteket mutat be, egymástól különböző korokban, más-más szereplőkkel és helyszínekkel.
Nem fogok végigmenni az epizódokon, inkább néhány ízelítő, miről is lesz szó:
- egy egész ország felhasználása egy elég durva, megalázó és értelmetlen médiahekkhez/"performanszhoz", élőben a Youtube-on és a Twitteren
- 1984/THX/Szép új világ disztópia featuring X-Faktor/The Voice, ahol neked kell fizetned azért, ha a reklámot nem akarod végignézni (sic!)
- a szemen keresztül rögzített és bármikor visszajátszható emlékek hatása a társadalomra
- halottak online maradványaiból mesterséges intelligenciával leképezett személyiségek, android testbe helyezve
- mi lehet az igazi büntetés, ha az életfogytiglan és a halál sem elég?
- Waldo, a rajzfilmfigura real-time-ban hekkeli meg a választásokat, hogy később igazi világbrandé válljon

Az első rész kivételével mindegyik részben van több-kevesebb sci-fi, profi cg-vel felturbózva, azonban nem ez a lényeg. Annak idején a szovjet és amerikai írók kénytelenek voltak sci-fi köntösbe burkolni és időben/térben elrejteni az (akkori) jelen problémáit, itt inkább a téma könnyebb megértése miatt választották ezt a környezetet. A tényleges fókusz azonban az embereken és a velük szimbiózisban élő technológia közti feszültségen van.
Láttál már tömegközlekedési eszközön utasokat, akik mind az okostelefonjaikat/ebook olvasójukat/tabletjüket nyomkodják? Családokat, baráti társaságokat akik a különböző kütyüket nyomkodják beszélgetés helyett? Gyerekeket, akik előbb tanulják meg az érintőképernyőt használni mint az egeret? Egy balesetnél előbb telefonjukkal az esetet lefotózó majd utánna mentőt tárcsázó embereket?
Na erről van itt szó.
NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.7/10

A 99 Francs megmutatta a nyugati reklámkultúra mocskos-csillogó, drogokkal és joghurtos kanalakat nyalogató kurvákkal teli világát. Na de mi a helyzet keleten?

Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta.

Viktor Pelevin nálunk is kiadott könyvén alapul ez a film, és mondhatom, hogy kurvajó a könyv, viszont elég nehéz filmet adaptálni belőle, nézzük sikerült-e.
Nekünk magyaroknak nem lesz nehéz végigkövetni Babylen Tatarsky copywriter karrierjét, hiszen egészen hasonló folyamatok zajlottak nálunk is. Ott van pl. a legendás fax esete, amely a rendszerváltás után a Magyar Hirdető (Mahir) irodájában időről-időre kinyomtatta a nyugati reklámcégek érdeklődő, együttműködést kereső leveleit. Aki az ott dolgozók közül előbb markolta fel a levelet, az csinálhatta meg a magyar fiókvállalatot és így született meg pl. a magyar McCann (1988), Ogilvy (1989), DDB (1991) és összes többi cég. Vad idők voltak.
Tatarsky költőből előbb a csecsen maffia trafikosa, majd egy régi ismerős ajánlására szövegíró lesz a zavaros és kialakulóban lévő orosz reklámvilágban. Mivel orosz termék már nem nagyon maradt, ezért a nyugati termékek orosz igényeknek megfelelő reklámozása lesz a dolga, értsd ezen azt, hogy nem a terméket kell eladnia, hanem az orosz népléleknek megfelelő tálalásban fényezni a kapitalizmust. Vagy mit.
Persze keleten nem a Madone joghurtját kell eladni igazából, hanem a politikát, akárcsak nálunk. A politika és a reklám összefonódása nálunk is durva, lásd Simicskát, Nyergest, meg a bukott kommerek szarságait. Na ott ez még sokkal durvább lehetett, gondolhatod.
Tatarsky pályája azért persze sok mindenben hasonló is Octave Parangoéhoz, csak itt a kokain helyett psylocybét és lsd-t tolnak a népek, a lejövéshez meg vodkát, naná.
A misztikus agyfasz is előbukkan, Che Guevara és a mezopotámiai mitológia is komolyan bekavar, szóval ajaj.
Kijelenthető, hogy jól sikerült adaptáció ez és mivel 2011-es, tovább is megy a 99-es könyvnél, egészen napjainkig. NÉZZED MEGFELE, feltéve, ha tudsz oroszul vagy angolul, mert magyar feliratot nem találtam hozzá.

dr. KJ: 8.2/10

Miért nem írunk semmit? - jönnek a kérdések folyamatosan. Egész egyszerűen nem láttunk mostanában olyan filmet, ami megérdemelte volna, hogy írjunk róla. Ez egy hosszabb folyamat eredménye, ugyanis a méregdrága és kiszámítható blockbusterek és egy-két jól sikerült "indie" filmen kívül a gyártás az olcsó, tömeggyártású horrorokra és a lakossági vígjátékokra korlátozódik szép lassan. Egyszerűen nem készül már annyi film és nézhető nyilván még annyi sem.
Változások történnek a szórakoztató iparban, az Isaura óta felnőtt a (tv-) sorozat műfaja és többé-kevésbé sikerül is a lyukakat betömnie. Bár a moziba:be eredetileg nem foglalkozott sorozatokkal, reagálunk az idők fingjára, izé, szelére és egy-két betyáros (nálam főleg európai) sorozatot előveszünk időnként. Persze ne a végeláthatlan, tömeggyártású cuccokra gondolj, hanem az olyan extra súlyosságokra, mint az (eddig) összesen 6 részes angol Utopia minisorozat.
Az összeesküvés elméletes cuccokat általában kedvelem (persze itt ne a Mel Gibson-féle filmre gondolj, hanem pl. a Bűn árfolyamára, a 23-ra vagy akár a Szellemíróra), itt meg olyan szinten durván keverik a valós és fikciós elemeket, hogy többször komolyan elgondolkozol, hogy baze, akkor ez most tényleg így megy??
Emlékszel az BSE-re, azaz a kergemarhakórra? És a SARS-ra (atípusos tüdőgyulladásra)? Madárinfluenza? Sertésinfluenza? H1N1?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagadta kedden az Európa Tanácsban (ET), hogy oltóanyaggyártók befolyásolták, s ezért nyilvánította világjárvánnyá a H1N1 influenzát.
forrás: hvg.hu

Mi van akkor, ha ezek nem csak sima világjárványok, hanem különböző politikai és gazdasági csoportok által bevett biológiai fegyverek...
Ennél többet nem mondhatok a történetről, mert meg fogod nézni úgy is. A látványvilág, a zene, a szereplők és persze a történet is elsőrangú. Erős feszültségre és 'akurvaéletbe' felkiáltásokra készülj és néhol elég durva kínzások, gyilkolások lesznek (Vezérnyúl szerint bőven túl az átlagos nőnemű által elfogadható szinten). Elképesztően végiggondolt, komplex karaktereket követhetsz, akik fényévekre vannak az amerikai filmek 1-bites (0-jó, 1-gonosz) világától. Csavar és 'hűbazmeg' pedig bőven lesz a 6 darab 50 perces részben, nagyon kevés üresjárattal. Odabasz! (kösz M-nek a tippet!)
NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 9/10

A robotos filmek nagy részében a gépek egyetlen célja, hogy embereket gyilkoljanak vagy akár az egész emberi fajt a túlvilágra küldjék: a Terminatorok, a Gyilkos robotok, Hardware, Saturn 3, Blinky, Westworld, Vendetta dal Futuro, Eve of Destruction, Én, a robot, Transformers, vagy az Alien sorozat szemétláda androidjai, sorolhatnánk még sokáig.
Ezért is dícséretes törekvés, ha a robot-ember viszonyt egészen földhözragadt, már-már valóságosnak mondható módon jeleníti meg egy film és nem a gyilkolás felöl közelít.
A Robot és Frank gépszereplője egyáltalán nem pusztító jószág, hanem komornyik és betegápoló, kertész és szakács. Ráadásul pont úgy néz ki mi, mint egy Honda Asimo. Frank, a másik főszereplő alzheimer kóros(?), visszavonult betörő. Fia veszi meg neki a robotot, hogy az ellássa és segítse az öreg bünözőt, például napirendet alakítson ki neki, bátorítsa valami hobbitevékenységben. Spoiler: Na vajon mi lehet egy visszavonult betörő hobbija?
Cuki robotos dráma, ami sci-fi is lehetne, de mégsem: a közeljövő kedves-borongós és vicces-idióta meséje. Bár a történet többször is meg-megbicsaklik, Frank Langella játéka feledtet mindent. Karaktere kidolgozott, nem egy tipikus amerikai hős, inkább nagyon is emberi, hibákkal és bűnökkel teli figura.
A keserédes, nem kifejezetten heppi end nem átlagos, Susan Sarandon is sokat dob a cuccon, a forgatókönyv bénaságain meg érdemes felülemelkedni, hiszen egy meséről van itt szó.
Szóval simán AJÁNLOTT, kedves film ez!

dr. KJ: 7.9/10

Az angoloknak mindig is mentek a véres-gyilkolós mégis vicces és szórakozató filmek. Martin McDonagh rendezőt meg végképp nem kell bemutatni, hiszen ő követte el az In Bruges-t is. Most sem kell csalódnunk: brilliáns szereposztás, eszement sztori, vér és kutyák.
Sam Rockwell, Colin Farrell, Christopher Walken és Woody Harrelson: a nevek már önmagukban garantálják, hogy itt nem kispályás móka lesz kéremszépen hanem sok-sok pszichopata és még több idióta poén. A történet fő erénye, hogy szinte folyamatosan zavarba hoz és nem tudjuk eldönteni, hogy most filmet nézünk, vagy egy filmet arról, ahogyan megírnak egy másik filmet. Ugyanis főszereplőnk (Farrell) a rendező alteregója végig egy filmet ír, aminek címe Seven Psychopats, miközben hol az elmesélt történeteket látjuk, hol pedig a szereplők tevékenykednek.
Nem mondanék sztorivázat, mindenki maga fedezze fel a hét pszichopata történetét, nem érdemes lelőni semmit belőle.

A színészek remekek, amúgy is kedvencek, így együtt látni baromkodni őket külön öröm volt. Mi van még? Jó zenék, sivatag és ilyen párbeszédek:

- Azonnal tegye fel a kezét!
- Nem.
- Mi az hogy nem?!
- Nincs kedvem.
- Dehát fegyverem van!
- Nem érdekel.
- De hát ennek semmi értelme!
- Így jártál.

NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 9/10