Néha nagyon jól esnek azok a filmek, amikben nem mentik meg a Földet gaz ellenségtől, nincsenek benne szuperhősök sem és még csak nem is lőnek le senkit. A szatócs fia pont ilyen film: természetes karakterek, teljesen átlagos történet, szép helyszínek. Mégis valahogy jól esik nézni, amint a francia vidéken éldegélnek a szereplők.
Nem tipikus francia film ez amúgy, inkább lassú, kicsit hippis, de nagyon kedves. A történet is olyan kis fitty-fütty, hogy nem is mondom el. A színészek remekül hozzák az aprólékosan kidolgozott karaktereket. A képek és hangulat elvarázsoló, és leginkább akkor fog jól esni ha éppen a faszod kivan a világgal, vagy épp mérgezést kaptál a Betmen 8-tól és a többi amerikai szupercsodától. Nem kell semmi különöset várni, hanem egy pohár borral felszerelkezve ellazulni egy kényelmes fotelben és élvezni ezt a filmet: így tetszeni fog.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8

Hát izé, b-film is ritkán kerül fel ide, dehát egy nacionalita, azon belül is kurd nacionalita b-film, azért az mégiscsak izgi. A film az iraki megszállás utáni időkben játszódik a török-iraki határ környékén, ahol vannak a roppantulgeci amerikaiak, a közömbös/ellenséges arabok, az elnyomott kurd nép, meg a jófej török szabadságharcosok (vagy nacionalita maffiózók? fejre és öltözködésre inkább a második). Ez alapján egy tökátlag b-filmnek indulnánk neki, ha nem lenne fordított a képlet. Itt az amerikaiak mást se csinálnak, csak kizsákmányolnak, kegyetlenkednek, és gonoszkodnak, ezek csak az olajat szeretik, meg a pénzt, más nem is érdekli őket. itt viszont az arabok, a törökök és a kurdok (igen, ez így fura, hogy együtt kezelődnek, ismerve az elmúlt 100 év törénéseit) a jófejek, az elnyomottak, akik csak nyugit akarnak, élni. Persze ez ugyanolyan eltúlzott és hiteltelen, mint az amerikai verzióknál szokott lenni, de azokkal szemben itt néha feldereng valami fura érzés, néha annyira elvékonyodik a cukormáz, hogy már szinte reális, működő jeleneteket látunk.  Szóval szerintem vicces az új nézőpont a bevált klisékre húzva, meg sokkal hitelesebb is, mint fordítva (a szegény, pár fős, rosszul felszerelt, de annál lelkesebb amerikai csapat szembeszáll a gonosz arab/orosz/kínai megasereggel, akik jól vannak felszerelve, nagyon profik, nagyon gonoszak, de csak a pénzért csinálják, nem szívből, ahogy az amik, és a szabad akarat győzeldelmeskedik az elnyomók fölött, stbstb). A téma és eszközök mellett minden benne van, amit már a tengerentúli konkurenciánál megszokhattunk, a dramaturgia, a párbeszédek, a történetvezetés, az akciójelenetek mind, mind ismerősek, láttuk már ezerszer, sőt a szereplők is a legtipikusabb b-filmes arcok, pl. Billy Zane-t vagy Gary Busey-t nem kell bemutatni.

Ami viszont kicsit elgondolkodtatott a film után, az, hogy a film támogatói listája kb. 2 méteres, tehát nem egy ország pr-filmje, nem is nagy vállalaté, olyan mintha lelkesedésből dobták volna össze a büdzsét lelkes aktivisták, és ez azért kicsit fura, és egybecseng a film témájával, hangulatával, keresztülhúzva a fentieket, hiszen a b-filmeknek alaptulajdonsága, hogy ne szóljon semmiről, ne akarjon semmit, úgy tűnik, hogy itt csak a kliséket koppintották, a tartalmat(lanságot) nem.

Jelenet a filmből:

Roadmovie-ből készült már kismillió, akár olyan sújtások is mint a Wristcutters vagy a Little Miss Sunshine. Na de olyan, amiben egy férfiből nővé operált transznemű a buziprostituált tinédzser fiával szeli át Amerikát?
A Transamerica belecsap a lecsóba. A mai USA igazi arcát mutatja meg, a valóságot, ahol nincsenek szuperhősök és az emberek ugyanolyanok akár Mo.-n, Zimbabwéban vagy Vietnámban. Van itt minden: mostohaapa aki rendszeresen erőszakolja a fiút; rémes, ostoba és beszűkült gazdag szülők akiknek a világába nem fér bele a másság; szívós hippi píszlávheppinesz kicsköcsög aki ellopja az autót, stb. A mexikói, börtönből szabadult farmer a legemberibb szereplő az egész filmben, mert az ő őszinte, bölcs karaktere messze túlmutat a külsőségek és álszent borzasztóságok világán.
A főszereplő Stanely/Bree-t alakító Felicity Huffman hihetetlen jól hozza a szerepét. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet, mert tényleg le a kalappal előtte. Én úgy néztem meg a filmet, hogy semminek se néztem utánna. Végig nem tudtam eldönteni, hogy most nő vagy férfi játsza a főszereplőt, vagy esetleg egy ténylegesen transznemű. Aztán meglepve láttam az IMDb-n, hogy a Született feleségek egyik szereplője ő (nem nézek tévét azért a butaságom, bocs.)
Bár megdöbbentő film, nem undorító vagy visszataszító, hanem inkább irónikus- cinikus- realisztikus és sokszor fájdalmasan humoros. Homofóboknak is és mindenki másnak is ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

A funkot sokan félreismerik és összekeverik a fánkimánkival, pedig a funky a funk felhígított- popposított halvány kivonata. Az eredeti funk a 60-as évek Amerikájában alakult ki a soul, az r'n'b és a jazz táncosabb, diszkósabb fúziójából. Domináns jegye a groove, ami a erős (gitár- vagy analógszinti-) basszus és a tört ütemű (breakbeat) dob lüktetéséből jön. Legismertebb kiadója talán a Motown és olyan előadők tolták a funkot mint James Brown, George Clinton, Bootsy Collins, Sly and the Family Stone, The Meters, The Funk Brothers, Herbie Hancock, Afrika Bambaataa stb. Napjaink zenéjére hatalmas hatással volt a funk. A rap és hiphop bandák mindig előszeretettel mintázzák a régi klasszikusokat, a big- és breakbeat, a drum'n'bass és az összes többi elektronikus stílus is használja, rockkal vegyítve pedig olyan bandákat ihletett mint a Red Hot Chili Peppers, a Rage Against The Machine, a Living Colour, a Faith No More (Szigeten lesznek!), a Jane's Addicition vagy a Primus. Szóval a funk király és most jöjjön pár betyár soundtrack.

	Elsőnek itt a műfaj talán legismertebbje, Isaac Hayes és a Shaft. A 1971-es eredetire gondolok persze, nem a remake-re. Nem is kell nagyon ezt az albumot méltatni, kibaszott jó és kész. [discogs]
	Willie Hutch a Foxy Brown és a The Mack albumokkal nem maradhat ki a funk filmzenék közül. A 1974-es Foxy Brown-t Pam Grierrel a főszerepben annyira bírta a kopipészt májszter Tarantino, hogy nyomott egy CTRL+C CTRL+V-t Jackie Brown címen. [discogs]
	Curtis Mayfield Pusherman-jét kb. mindenki ismeri, de azt már kevesebben tudják, hogy filmzene, méghozzá a 1972-es Superfly-jé. Alap! [discogs]
	Hogy ne csak "régi" zenék szerepeljenek, kapjuk elő David Holmes a Ocean's triológiához [1] [2] [3] készített/válogatott filmzenéjét. Holmes saját zenéjén kívül Percy Faith, Quincy Jones, Elvis Presley és Frank Sinatra is beugrik egy-egy számra. [discogs: Eleven] [discogs: Twelve] [discogs: Thirteen]
	Legyen itt még egy "válogatás" lemez is, méghozzá a 2005-ös, egyébként is fasza Four Brothers zenéje. Szép kis bandát szedtek össze rajta: Jackson Five, Marvin Gaye, Four Tops, The Temptations, stb. [discogs]

Találtam egy koncertvideót Isaac Hayessel amint a Shaftot játszák élőben, beszarsz! Elképesztő ruhák, Black Moses, őrült wah-wah pedál nyinnyogtatás!

Olyan régóta kerestem már ezt a filmet és végre megtaláltam a neten! Utoljára 10 éve lehetett a moziban látni és jól emlékeztem, hogy érdemes újra megnézni.
Végre egy magyar film, ami elvisz minket a Blaha-Nyugati tengely aluljáróinak és presszóinak cigiszagú világába. Műfaját tekintve ál-bűnügyi riportfilm, kicsit a Roncsfilm stílusában, csak nem olyan tréfásan.

Főszereplője Cérna, aki ki akar törni a hajléktalan, alkesz életmódból és ezért nagy nehezen összehoz magának egy popcorn-gépet. Jól is megy neki, "dől a lé", aztán beüt a krach: az összes megtakarított pénzét (3 millát) lenyúlja az egyik volt kocsma-komája, Sutyi (mindenkinek csak ilyen neve van), aki mellesleg az alkalmazottja volt. A rendőrség - a tőle megszokott módon - semmire sem képes, ezért hát kisemberünk a saját kezébe veszi az ügyet.

Két eredeti hús-kopasz behajtó segít is neki a pénzt visszaszerezni. Terminátor és Penge, akik hivatalosan csak biztonsági őrei egy night clubnak, saját kifinomult, 90-es évek beli  módszereikkel (baseball ütő, balta) nyomoznak  a csövesek, alkeszek és kurvák meseszép világában. Megindító történetüket egy béna riporter és saját készítésű felvételeik segítségével követhetjük nyomon.

Megjegyzés: A főkopasz Terminátort Hipós Ferenc (leánykori nevén Karsai Ferenc), a Fradi vezérszurkolója alakítja, aki már akkor óriásira volt gyúrva, amikor még a feketenagykocsisok nem is hallottak szteroidról vagy tetoválásról. Állítólag akkora beleéléssel játszott a filmben, hogy az egyik jelenetben a behajtó-szerep hevében előkapott egy bolgár típusú zsebkést és azzal hadonászott. Senki nem szólt neki, hogy ez nincs is benne a forgatókönyvben.
Kihagyhatatlan!

Ráncosnyakú: 9/10
dr. KJ: szocihorror a javából, idegesítő befejezéssel 5/10