Naar de Klote! (EXtrémek; 1996)

Elsőnek jöjjön ez a holland trash-dráma. Amikor 96-97-ben először láttam érdekes és komor, bár erősen trash filmként maradt meg bennem. Újranézve nem annyira érdekes, hatásvadász és rendkívül b-kat. trash film lett. A sztori kb. ennyi: egy vidéki fiatal pár beköltözik Amszterdamba, ahol aztán az a drog, a szex és a rave-partik lerántják őket a mocsokba. Hatásvadász szájbarágós tanmese ez, ahol minden alaptípus felbukkan: a vidéki naív fiataloktól a sztár dj-ken át a a drogbiznisz ocsmány maffiózóin, a mindenáron karriert építő énekesnő- kurvákig. Ez a film nem fest pozitív képet a rave-bulikról, hanem inkább erősen túlzó, szélsőséges példákkal, ugyanakkor a valósághoz minden bizonnyal közelítő, realisztikus módon mutatja be a szubkultúrát. Indító filmnek mindenképpen jó, mert ennél a másik két film sokkal jobb lesz, viszont tanulságos ez a mocskos kis visszaugrás a kezdetekhez.

dr.KJ: 7/10

It's all gone Pete Tong (Nesze neked, Pete Tong; 2004)

Na ez már más világ, Ibiza és a nagyipari techno/house partik abszurd- vicces- visszataszító tükre. A főszereplő Frankie Wilde (aki NEM Pete Tong) sikeres angol dj, aki egy ibizai partigyárban rezidens. A folyamatos hatalmas hangerő és öröklött fülbetegsége miatt megsüketül, az elképesztő mennyiségű drog pedig kikezdi az agyát is. A kokaint mint hatalmas, poros-taknyos orrú szörny- plüssmedvét nagyon eltalálták, mert ilyen szimbólikusan és érthetően nehezen lehet megszemélyesíteni a drogokat. Wilde alámerül a mocsokban, kicsúszik alóla a talaj, aztán egy helyi jelbeszéd-oktató lány segítségével újból talpra áll. Vicces-idióta, vígjátéki és drámai elemeket vegyítő könnyű kis film ez, értéke az ibizai partigyárak világának és hozzájuk tartozó drogok nagyon is jól sikerült pillanatképe.

dr. KJ: 7.5/10

Berlin Calling (2008)

Legújabb versenyzőnk a 2008-as Berlin Calling. A németek mindig is a techno megszállottjai voltak, Berlin pedig a főhadiszállás, így nem véletlen, hogy a film főszereplője (aki egyébként inkább zenész mint dj) a berlini minimáltechno-szcéna oszlopos tagja. A Berlin Calling a három film közül a legkomolyabb. Egyrészt mert a laptopján Ableton Live-ot futtató (azaz tényleg figyeltek a részletekre), atom módra szétcsapott Ickarus figurája nagyon is valóságos és hiteles (Mo.-n is ismerek jópár embert aki hasonló módon él vagy próbál élni). Az őt körülvevő szereplők, a barátnője és egyben babysittere (a magyar származású Lengyel Rita játsza; a babysitter a partivilágban azt jelenti, aki a fellépőt minden tekintetben istápolja, intézi a dolgait stb.) Mathilde, a drogdíler haverja, Erbse, a drogklinika professzornője, a kiadó pengeéles tulajdonosnője, apja és bátyja mind-mind alaposan kidolgozott karakterek. A film nem moralizál mint holland társa, de nem is vicceskedik, mint a Pete Tong-féle, inkább nagyon is valóságosan villantja fel a drogok és a techno megszállottjainak mindennapjait. Az elektronikus zenéket kedvelőknek mindhárom AJÁNLOTT, a metálosoknak egyik sem, a többiek meg inkább a Berlin Calling-ot nézzék meg, mert ez ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

Fesztiválidény és nyaralás van, úgyhogy kicsit lájtos a tempó mostanában, remek szerzőtársaim pedig még mindig kitartóan lusták és beleszarósak. Ja és a filmfelhozatal se valami jó ippeg, de azért lehet miről írni, ha nem is új filmekről.
Új-zélandi filmet se sokat lát az ember, új-zélandi sci-fi-t meg még annyira se. Örök fájdalmam, hogy miért készül kevés jó sci-fi. Annyi jó történet van és mégis ha az átlag embert a sci-firől kérdezi, akkor max. a Star Wars jut eszébe, ami pedig nem is sci-fi hanem űroperett, vagy a Terminándor, ami még a jobbik eset, mert legalább van benne egy kicsi az igazi sci-fi-kből. Persze vannak kivételek, pl. a Gattaca, az Élethalálharc, pár anime, stb. de azért általában elképesztő szar filmek jönnek sci-fi cimkével. Holott alapvetően a science fiction nem a gagyi űrhajós-lövöldözős dologról szólt (persze arról is, a puhaborítós tömegtermelés szintjén, mint mondjuk a szépirodalomban Vavyan Fable és Aldous Huxley is egy csoportban indul, hehe), hanem nagyon is aktuális problémákat helyezett más időbe (pl. a hidegháborús időszak szovjet és amerikai írói előszeretettel írtak sci-fi-t, mert azt kiengedte a cenzúra), vagy elgondolkodtató, morális és etikai kérdéseket boncolgatott.
Szóval a Quiet Earth a jobbfajta sci-fi-k közé tartozik, méghozzá azért, mert az ún. végítélet (doomsday) alfaj egyik legjobban sikerült darabja (legalábbis az első negyven perc mindenképp.) Amikor végítéletről beszélek ne a Will Smith-féle Legenda vagyok remake-re gondolj mert itt nincsenek zombik. Nincs itt senki: a főszereplő Zac szó szerint egyedül marad a Földön. Zac végigcsinálja mindazon dolgokat amiről ilyen esetben álmodunk: sportkocsival száguldozik, kastélyba költözik, minden szart összeszed az áruházakból, stb. stb., persze be is golyózik ahogy kell és kikiálltja magát istennek meg főhadvezérnek. A film első fele tehát már önmagában is megéri a rászánt időt, mert ilyen realisztikusan és hihetően nem tudta senki ábrázolni a magány őrületét. Aztán felbukkan egy nő és még később egy maori bennszülött és idiótaságok történnek, de sebaj, mert így is ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: első negyven perc: 9.5, utánna 6 (ja és nem elfelejteni, hogy 1985-ös, semmi cg meg ilyesmi és millió dollárokat se költöttek rá)
 

Ritka a jó magyar film és ezt nem nyafogó kritikusként (ami nem vagyok) hanem egyszerű nézőként mondom. A magyaroknak a szociohorror (lásd Pattogatott kukorica vagy a Roncsfilm), a retrokomcsi vígjátékok (pl. Csinibaba, Moszkva Tér) meg a gagyikomédia megy (pl. Valami Amerika, Apám beájulna). A többi versenyszámban ritkák az indulók  és inkább az alap szociohorror-t vegyítik más stílusokkal (pl. a szociohorror- komédia- thriller Kontroll vagy a dadaista- szociohorror- betyárság Egészséges Erotika.)
A Kaméleon korrekt film. Gyönyörű képekkel operáló szabályos dráma-thriller és van olyan jó, mint az amerikai társai. A történet realista, nem meglepő-csavaros, inkább az a fajta, amikor elkerülhetetlen a főszereplő bukása. A negatív főszereplő eleve ad az egésznek egy furcsa szájízt, bár itt gyakorlatilag mindenki köcsög, azonosulni nem lehet senkivel. Nem mondom el a sztorit, legyen elég annyi, hogy ezt a filmet nem kell "magyar" mércével pontoznom, mert megállja a helyét a többi thriller között. A szereplők jól ki lettek válogatva, Nagy Ervin, Hámori Gabi, László Zsolt, Csányi Sándor: mind korrektül hozza a szerepét. Külön kiemelném Kulka Jánost, aki nem kis öniróniával játsza a meleg főorvost, le a kalappal.
Szóval rendben van ez a film, és nyugodtan mondhatom rá, hogy AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Ez most egy villámposzt, de ezt a kedves animét szívből ajánlom mindenkinek vasárnapi matinéra. Mijadzaki Hajao (Hayao Miyazaki) rendezte, az egyik legnagyobb rajfilmes ma, kinek több műve fel fog itt még bukkani.

A Porco Rosso Olaszországban játszódik az I. Világháború után, az Adrián. A repülőket mindenféle gonosz (de inkább bugyuta) légikalózok fosztogatják. Ellenségük Porco Rosso, a Vörös Disznó nevű mesterpilóta, aki fura mód egy malac. (A repülő disznó amúgy érdekes kép, kb a lehetetlennel hasonlítják angolszász országokban, mint nálunk a „majd ha cigánygyerekek potyognak az égből”). Amúgy nem nagyon derül ki, hogy lett disznó, merthogy régen ember volt ő is. De egyszer, még a háború alatt elvesztette összes társát és átváltozott utána. (Talán egy boszorkány tette?) Azóta pedig a adriai vizek mogorva, de jófej örzője.

Amúgy a francia szinkronban Porco Rosso hangja Jean Reno, az angolban meg Michael Keaton, jeee. Kellemes hétvégét!

imdb

Most láttam a fenti cuccot, és beugrott honnan olyan ismerős a sztori.