Amikor az ember társaságban kiejti az a szót, hogy "művészfilm" akkor általában kétféle reakció lehetséges: vagy beindul a nyálelválasztás (ez rendszerint filmbuzikkal és sznob értelmiségiekkel történik) vagy pedig összehúzódik az ánuszrózsa, ezt nyögve: jaj, ne (ez normális emberekkel történik).
A művészfilm szinte kivétel nélkül öncélú, ami kijöhet jól is, de a legtöbbször nem sikerül a zongorába szarásnál messzebb jutnia. A Holy Motors megpróbál nem beleszarni a zongorába, hanem inkább hányással fest, az mégiscsak látványosabb.
Ugyanakkor szögezzük le, hogy mégis érdemes megnézni. Nem mint filmet, hanem mint látvány-, ötlet- és hangulat-orgiát. Annak ugyanis igen jól sikerült még akkor is, ha filmként nem értelmezhető.
Most kéne elmondanom dióhéjban, hogy miről is szól a Holy Motors, de ezt nem teszem: nem szól semmiről miközben mindenről akar szólni. Szimbólikusan, metafórikusan meg a fasz tudja még milyen -kusan mesél az életről, meg mindenről, 42.
Plusz van itt egy géniusz színészünk, Denis Lavant, aki elképesztően sokszínű, lehengerlő játékával végig élvezetessé teszi az egyébként ritmustalan filmet. Már csak ő miatta is érdemes nekivágni, de mint már említettem, látványban, ötletekben és hangulatban is erős a cucc, aztán meg: Eva Mendes és Kylie Minogue, csak mondom.
VJ-knek, a filmes/reklámos stb. szakmákban bármilyen munkakört betöltőknek, színészeknek, zenészeknek és bármilyen az átlagnál magasabb kultúrális IQ-val rendelkező embernek tud nyújtani valamit a film, csak nem mint film.
Nem kell az ánuszrózsát összehúzni, elő a vazelint!

dr. KJ: ne félj/10