Megdöbbentem, ahogy megpróbáltam ennek a filmnek az utóhatását felkutatni, mert egy nagyon ütős kis filmről van szó, de ennek ellenére nyoma sincs sehol, itthon be sem mutatták, pedig ennyire súlyos témát bemutató filmet, ráadásul igaz történet alapján, már régen láttam, ha egyáltalán.

A sztori a délszláv háború utáni Boszniában játszódik, ahol a békefenntartók tartják egyben a dolgokat. Kathryn Bolkovac (Rachel Weisz) nebraskai rendőrnő családi élete nem túl jól alakul, ráadásul zsíros ajánlatot kap: menjen Boszniába kicsit fenntartani a békét sok pénzért. Helyi nők jogainak védelmével kezd el foglalkozni, és hamar belefut egy szétvert lány kapcsán a helyi rabszolga-kereskedőkbe, az ügy kapcsán tök közönyös helyi rendőrökbe, és ahogy egyre jobban beleássa magát az ügybe, egyre furcsább és ijesztőbb sztorik bukkannak fel, amiben a békefenntartók sem tűnnek ártatlannak, és a sztori egyre csúnyább és csúnyább lesz, ahogy haladunk a csúf vég felé.

Utálom az ilyen filmeket, mert nagyon, nagyon nem esik jól megnézni őket és mégis meg kell, és talán jó, hogy mostanában olyan nagy sikert aratott a Taken, hasonló tematikával, így talán már többekhez eljutott a sztori a leánykereskedelemről, de a valóságban nem lehet minden gecinek kitépni a gerincét, a világ sajnos máshogy működik és ez a film a szomorú valóságot mutatja be.

Ami a gond a filmmel, hogy túl sokat markol, egyszerre akar beszámolni az emberkereskedelem borzalmáról, a békefenntartók nevükhöz méltatlan tevékenységéről, az ENSZ drága, öncélú és hatékonytalan működéséről, a probléma esetén összezáró kis és csúcs-hivatalnokokról. Ez túl sok egyszerre egy filmben, de ezekről mind beszélni kell, ezekről mindenkinek tudnia kell, és ezért örülök, hogy mindezen problémák ellenére elkészült ez a film.