Kezdjük azzal, hogy ki nem állhatom Jack Blacket. Szinte kivétel nélkül mindig ugyanazt az idegesítően ripacs, éneklős, tróger, félbuzgár karaktert hozza az összes filmjében. Az viszont kétségtelen, hogy ha egy olyan szerepet tesznek alá, ami ugyan ripacs de legalább nem öncélúan, mert van mélysége, akkor ott jól ki tud bontakozni.
Richard Linklater rendező (pl. Scanner Darkly, Waking Life) meglepően pöpec, fúziós filmet rakott össze. A sztori ugyanis valós történeten alapul, olyannyira, hogy a szereplők nagy része nem is színész. Gyakorlatilag a velük, valós emberekkel készült dokumentumfilmes riportok töltik fel olyan autentikus hangulattal a filmet, ami egészen különlegessé teszi.
Texast bigott, egyszerű és proli népek lakják, nincs ez másképp Carthage kisvárosában sem. Bernie temetkezési menedzser (!), igazi jótétlélek, vallásos félbuzi, nyálas énekes, ripacs színész és az öreg nénik nagy rajongója. Komplex karaktere (nyilván, hiszen valós személy) messze a Hálivúdi papírmásé betmenek és pókemberek szintje fölött kidolgozott, igazán emberi karakter. Azt mondanám, hogy a Bernie valójában egy dramatizált dokumentumfilm, remek színészekkel és a valós emberekkel egy egyszerre nagyon mindennapi és mégis nagyon különleges történetet dolgoz fel.
A casting se kutya, Matthew McConaughey meglepően jó az ügyész szerepében, Shirley MacLaine is remekel, Jack Blacket meg már fényeztem az előbb. A hangulat nagyon ütős, igazán dokumentfilmes, mégis szórakoztató. Egy darabka igazi Texas, igazi Amerika, pacsuliszagban és ripacskodással, hamburgerrel és Jézussal, énekléssel és halottakkal.
Felnőtt személyek NÉZZÉK MEGFELE, mert érdemes.

dr. KJ: 8.4/10