Adrien Brody végre egy neki való filmben, ahol nyúzott képpel merenghet jobbra-balra. Inkább az ilyeneket kéne tolnia, mint a Predatorst, baszki.
Tényleg a fasz kivan a sok depresszív drámától, ez a film azonban mégis elég jó ahhoz, hogy kivételt tegyek. Ugyanis a helyettesítő tanár története olyan jelenségeket dolgoz fel, amiket nem látsz nagyon filmeken. Gyerekprostitúció, öngyilkos tinik, a mai fiatalok teljesen súlytalan, kilátástalan és értelmetlen világa, a tanárok fásult hozzállása és hozzánemértése, önpusztítás, erőszakos diákok, horror niggerek, az Amerikai Álom mögött megbúvó igazi Amerika kiábrándító és társadalmi feszültségektől épp' hogy szét nem robbanó rétegei.
A realista-naturalista szemlélet, amivel a több szemszögből is körbejár egy-egy témát jót tesz az egyébként nehezen fogyasztható, egyáltalán nem könnyed történetnek.
A Detachment bátran szembenéz a problémákkal, közben már-már dokumentumfilm-szerűen Brody monológjaival meg-megszakít és kommentál. Elkerülhetetlen a moralizálás, de a rendező megpróbálja ezzel a módszerrel egy nézőponttá alakítani a saját véleményét.
Nehéz, komoly problémákat feldolgozó film a Detachment. Akkor vágj neki, ha bírod az ilyet!
ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8.5/10