Azt gondolom senkinek sem kell mondani, aki ezt a blogot látogatja, hogy elkezdődött a 2012-es Titanic fesztivál, és bár ott mindig szoktak jó dolgok felbukkanni, de az idei program olyan kurva jó, hogy kb. bármelyik filmnek itt lenne a helye, úgyhogy aki teheti, mindenképp menjen.

A Nagykövet úr egy dokumentumfilm, de annak olyan válfaja, aminek létezéséről eddig nem tudtam, valszeg nincs is, és olyan hiánypótló, hogy csoda, hogy eddig senki sem csinálta korábban.

A sztori röviden: egy dokumentumfilmes csávó összeszedett némi pénzt, hogy kiderítse, valóban lehet-e diplomataként véres gyémántokat zsákmányolni Afrikában.

A válasz röviden: igen. A módszer a következő: (most mondanám, hogy senki se próbálja ki otthon, de ez tényleg annyira triviális, egyszerű, hogy csak némi vér meg puca kell hozzá, úgyhogy hajrá, én drukkolok minden lelkes oknyomozó riporternek) szóval kell hozzá egy kis tőke, (de nem kell több, mint egy átlag kis költségvetésű játékfilm elkészítéséhez), néhány titkos kamera, meg egy jó ügyvéd.

Emberünk először is vett egy kis diplomatastátuszt (100e dolcsiból meg is van), konkrétan Libéria nagykövete lett (az európai országok státuszai már elfogytak, sorry) Közép-Afrikában, majd odament, elmondta mindenkinek, hogy ő csak olcsó gyémántért jött, nem akar ő semmi mást, ettől a helyiek megnyugodtak, ez legalább tiszta ügy, mégsem valami gyanús diplomata homályos célokkal. Következő lépésként lefizette a fél kormányt, bevásárolta magát egy bányába (a másik befektető valszeg a Hamasz volt, oda se neki), elindított egy kamu-vállalkozást, hogy azért ne legyen annyira gyanús az ügy, és kész, meg is vagyunk, alig 100 magyar mihályból megvalósítva.

Bár a film ironikus és tök szórakoztató, ez a véres, aktuális valóság, nem fikció. látjuk a titkos kamerás felvételeket, ahol az elnök fia átveszi a borítékot, látjuk a gyerekeket a gyémántbányában dolgozni, látjuk a bánya-vezetőt miniszterré kinevezni, látunk mindent. kendőzetlenül. manír és hatásvadászat nélkül. a szemünk láttára árusítanak ki egy országot annak, aki többet ad érte.Láttuk a véres gyémántokat, tudjuk mi van arrafelé, mégis megdöbbentő ezzel szembesülni. Meg voltam győződve, hogy ez egy áldokumentum-film, de sajnos nem az. A filmet Mads Brügger készítette, ő a "főszereplő" is egyben, csinált már egy hasonló filmet Észak-Koreában is, The Red Chapel,  címmel, hát, bátor ember lehet, az biztos.

A Nagykövet úr csütörtökön lesz megtekinthető az Örökmozgóban.