50/50 (Fifti-fifti; 2011)


Vígjáték a rákról
, nabazmeg. Pedig nem is olyan eszement ötlet ez mint elsőre tűnik. A humor könnyebben ehetővé teszi ezt a témát, és így még azok is meg tudják nézni, akik egyébként messze elkerülnék a betegséges filmeket.
A 27 éves főszereplő (Joseph Gordon-Levitt, tök jó mint mindig) hátfájásáról derült égből villámcsapásként kiderül, hogy valami spéci rákfajta (ajaj). Kezdődik a sugárkezelés, a csaja (Bryce Dallas Howard) félrekúr és ezért kidobja, a legjobb haverja (Seth Rogen, olyan mint mindig) csajozásra használja a betegségét és kopasz fejét, az anyja (Anjelica Huston) az idegeire megy és még egy kezdő, csinos kis pszichológus (Anna Kendrick) is felbukkan. Szóval lesz itt galiba, sírásrívás-nevetés, jobb-rosszabb poénok és bántóan realista jelenetek. Ugyanis a film legnagyobb erénye, hogy némi cukormáztól eltekintve azért rendesen az arcodba kapod a rákkal járó nyomasztást.
A több hónapja a vinyón elfekvő filmhez nem igazán jött meg a kedv -teljesen érthető okokból. Ki a fene akar a rákról filmet nézni, főleg ha a családban már volt/van beteg?
Mégis, a remek színészeket és a realizmus/cukormáz arányt jó érzékkel eltaláló, igaz történet alapján készült film ERŐSEN AJÁNLOTT, kinek miért. Keep hope alive!

dr. KJ: 8.3/10

2012-04-09 15:48




A bejegyzés trackback címe:

https://mozibabe.blog.hu/api/trackback/id/tr304373569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kakamátyás · http://rezegarezega.blog.hu/ 2012.04.10. 09:33:35

szerintem nagyon jó arányérzékkel adagolták a készítők a realitást/humort/érzelmeket, az igen nehéz téma ellenére, én tök elégedett voltam vele.
süti beállítások módosítása