Na szóval, ez egy indiános film. Én gyerekkoromban nagyon szerettem az indiános cuccokat, olvastam az összes fehér ember indiános regényét, meg láttam Daniel Day-Lewist, az utolsó indiánt (hmmm, izé), ja meg Kevin Costnert, ahogy haverkodik a rézbőrűekkel meg táncol a.... Meg volt mokaszinom, muter varta stb. Na mindegy, a lényeg, hogy ez végre egy olyan autentikus szerű indiános film, szereplők nagy része igazi - csak némelyikről folyik a cipőpaszta - és nagyon szépen van megcsinálva. Amúgy fehér népek írták és rendezték ezt is, pl a rendező Steven Barron egyéb dobásai a Csúcsfejek és hoppszahopp, a Tini Ninja Harci Mutáns Teknősök. De ez ne tévesszen meg senkit.

 

A sztori annyi, hogy van nagyapó és huszonéves unokája. Lakota indiánok (a sziúk egy része) és a Pine Ridge Rezervátumban laknak Dél-Dakotában. Nem isznak és kaszinójuk sincs, viszont öregapa nagy mesemondó, tele van régi történetekkel, és a sztorizással próbálja megőrizni a hagyományokat.
Épp készülődik egy nagy indián találkozóra (pow-wow) és ráveszi kallódófélben levő unokáját, hogy vigye el ezer messze Új-Mexikóba. Nosza nekivágnak és persze közel kerülnek egymáshoz, közben pedig megelevenedik az észak-amerikai indián mondakör.

 

A film felét ezek a nagyon szépen filmezett indián népmesék teszik ki, némelyikük teljesen magával ragadott és a látványvilága még ma is nagyon rendben van, nemhogy egy 2003-as tévéfilmben (pedig van számítógépes effekt bőven). Emellett kellemes hömpölygő hangulat és sok szimpatikus indián vár, ha megnézed ezt a filmet. Szóval hajrá, téli estéken, 2 részletben kellemes élmény.

 

Dr.Z.:9/10