Oroszország, 1917. Egy faluba végre megérkezik a régóta várt orvos, az elődje már jó rég eltűnt hirtelen és azóta senki se jelentkezett a melóra. Hősünk lelkes, fiatal orvos, aki lelkesen veti magát a munkába. Egyszer aztán fertőzést kap, és a tünetek enyhítésésre morfiummal próbálkozik. A következő alkalommal már nyugtatónak nyomja, és innentől nincs megállás, szépen rákattan az anyagra, és se az odaadó nővér, se semmi sem állítja meg a lejtőn.

Igen, talán nekünk, magyaroknak nem olyan meglepő az alapsztori, a szoknyabolond drogos orvos figurája mifelénk Csáth Gézával kapcsolódott össze, de ez egy teljesen más történet, a kapocs csak a pina meg cucc, minden más különbözik.

A Morfium lassú, egyszerű film, mégis borzasztó nyomasztó, ahogy hősünk világa bezárul és csak egy dolog mozgatja, a körülötte lévő események már nem jutnak el hozzá, a világ esik szét, egyenruhás parasztok lőnek le ok nélkül arisztokratákat az orra előtt, de már nem érdekes.

A film alapjául Bulgakov kisregénye szolgált, rendezője Aleksey Balabanov, aki a nemrég említett Testvér 1. és 2. című filmekkel hívta fel magára a közönség figyelmét.