Gadjo dilo (1997)

Különös, hosszúhajú, 20 körüli francia csávó ballag a világ végén, valahol a Havasalföldön, és egy régi dalban (a felvételen egyébként a mi kis Mitsounk nyomja) szereplő nőt keres a helyi romák között. A helyiek nem annyira értik, mit is akar ez a bolond idegen (a film cime is ez), de sok vizet nem zavar, inni is bír, úgyhogy simán befogadja a közösség (akár akarja, akár nem). Mivel nem beszélik egymás nyelvét, és a csávó úgy néz ki, mintha most lépett volna ki a Szóda/ Szimpla/ Sirály egyik délutáni irodalmi felolvasóestjé- ről, kissé nehezen asszimilálódik, de szépen lassan magával ragadja a helyiek életszeretete, kultúrája, szokásai, és végül, amiért jött, már el is veszti jelentőségét.

Igen, ez egy szép, romantikus mese, jól gondolja az olvasó, és igen, cigókról szól, olyan nagyonigaziakról, meg egy nyugati kívülállóról, meg arról, hogy ezek a kultúrák milyen jól el vannak egymás mellett, ha hagyják, de nem, ennyire azért mégsem egyszerű mese ez, kb. annyi komoly tartalommal bír, amennyi belefér, és annyi a hippifiling, ami még tolerálható. Összefoglalva a Kusturica-filmek hangulata a rendszerváltás utáni Romániában.

Hippiknek, bölcsészeknel, náciknak, szórakozni vágyóknak és elgondolkozni vágyóknak is ajánlott, kockafejűeknek kevésbé.

KM:7,6/10

2009-09-23 14:05




A bejegyzés trackback címe:

https://mozibabe.blog.hu/api/trackback/id/tr981401791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása