Előbb-utóbb minden nemzet megcsinálja saját ellenállásos filmjét, volt itt már a holland Fekete Könyv mostanában és most láttam még kettőt, a norvég Max Manus-t és a francia Kémnőket. Van még egy dán is, hamarosan lepruttyantom a zinternyetről azt is.
Max Manus létező személy és a II. világháború egyik legügyesebb szabotőrje volt. Mivel Norvégiáról van szó ez a film egyáltalán nem zsidózós- koncentrációs táboros, Maxék egyszerűen a német elnyomás ellen lázadnak, méghozzá sikeresen. Manus saját könyvei alapján készült és elég oldschool háborús hangulatú cucc ez, ahol a főszereplő ellentmondásos alak, mondhatni nem túl jó fej, realisztikus hős. Miközben ő mindig megússza az akciókat, barátai és bajtársai egymás után elhullanak. A háború végére szét is esik rendesen, alkoholista és depressziós lesz, nem tud örülni a győzelemnek se igazán.
A sztorit persze nem mondom el, legyen elég annyi, hogy rendkívül szépen felvett, profin és pénzt nem sajnálva leforgatott hőstörténet ez. Előnye a valós alapokon nyugvó forgatókönyv, a nem (na jó, egy kicsit) eltúlzott hős-karakter és a jól eltalált hangulat. A színészek okésak, a karakterek azonban nem túl kidolgozottak, inkább csak díszletek Max akciói közben.
Max Manus egyébként a háború után is érdekes életet élt. Pszichés zavarai elő-elő jöttek később is, közben irodagépeket és később szoftverekkel foglalkozott. A Max Manus AS a mai napig működik, alapítója 1996-ban halt meg Spanyolországban.
Háborúsfilm-fanoknak mindenképpen, a többieknek AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10