Naar de Klote! (EXtrémek; 1996)
Elsőnek jöjjön ez a holland trash-dráma. Amikor 96-97-ben először láttam érdekes és komor, bár erősen trash filmként maradt meg bennem. Újranézve nem annyira érdekes, hatásvadász és rendkívül b-kat. trash film lett. A sztori kb. ennyi: egy vidéki fiatal pár beköltözik Amszterdamba, ahol aztán az a drog, a szex és a rave-partik lerántják őket a mocsokba. Hatásvadász szájbarágós tanmese ez, ahol minden alaptípus felbukkan: a vidéki naív fiataloktól a sztár dj-ken át a a drogbiznisz ocsmány maffiózóin, a mindenáron karriert építő énekesnő- kurvákig. Ez a film nem fest pozitív képet a rave-bulikról, hanem inkább erősen túlzó, szélsőséges példákkal, ugyanakkor a valósághoz minden bizonnyal közelítő, realisztikus módon mutatja be a szubkultúrát. Indító filmnek mindenképpen jó, mert ennél a másik két film sokkal jobb lesz, viszont tanulságos ez a mocskos kis visszaugrás a kezdetekhez.
dr.KJ: 7/10
It's all gone Pete Tong (Nesze neked, Pete Tong; 2004)
Na ez már más világ, Ibiza és a nagyipari techno/house partik abszurd- vicces- visszataszító tükre. A főszereplő Frankie Wilde (aki NEM Pete Tong) sikeres angol dj, aki egy ibizai partigyárban rezidens. A folyamatos hatalmas hangerő és öröklött fülbetegsége miatt megsüketül, az elképesztő mennyiségű drog pedig kikezdi az agyát is. A kokaint mint hatalmas, poros-taknyos orrú szörny- plüssmedvét nagyon eltalálták, mert ilyen szimbólikusan és érthetően nehezen lehet megszemélyesíteni a drogokat. Wilde alámerül a mocsokban, kicsúszik alóla a talaj, aztán egy helyi jelbeszéd-oktató lány segítségével újból talpra áll. Vicces-idióta, vígjátéki és drámai elemeket vegyítő könnyű kis film ez, értéke az ibizai partigyárak világának és hozzájuk tartozó drogok nagyon is jól sikerült pillanatképe.
dr. KJ: 7.5/10
Berlin Calling (2008)
Legújabb versenyzőnk a 2008-as Berlin Calling. A németek mindig is a techno megszállottjai voltak, Berlin pedig a főhadiszállás, így nem véletlen, hogy a film főszereplője (aki egyébként inkább zenész mint dj) a berlini minimáltechno-szcéna oszlopos tagja. A Berlin Calling a három film közül a legkomolyabb. Egyrészt mert a laptopján Ableton Live-ot futtató (azaz tényleg figyeltek a részletekre), atom módra szétcsapott Ickarus figurája nagyon is valóságos és hiteles (Mo.-n is ismerek jópár embert aki hasonló módon él vagy próbál élni). Az őt körülvevő szereplők, a barátnője és egyben babysittere (a magyar származású Lengyel Rita játsza; a babysitter a partivilágban azt jelenti, aki a fellépőt minden tekintetben istápolja, intézi a dolgait stb.) Mathilde, a drogdíler haverja, Erbse, a drogklinika professzornője, a kiadó pengeéles tulajdonosnője, apja és bátyja mind-mind alaposan kidolgozott karakterek. A film nem moralizál mint holland társa, de nem is vicceskedik, mint a Pete Tong-féle, inkább nagyon is valóságosan villantja fel a drogok és a techno megszállottjainak mindennapjait. Az elektronikus zenéket kedvelőknek mindhárom AJÁNLOTT, a metálosoknak egyik sem, a többiek meg inkább a Berlin Calling-ot nézzék meg, mert ez ERŐSEN AJÁNLOTT!
dr. KJ: 8/10
