Blue in the Face (Egy füst alatt; 1995)

Azt hittem, hogy erről a filmről már írt valaki, mert akkora kedvenc és alap.
A Füstről már volt post. Az is nagyon jó volt, nagyon laza, nyugis. Ez annak a második része vagyis igazából párhuzamosan készült vele és tök más rendezte, tök más stílusban és nem is folytatása az elöző sztorinak. Ráadásul igazából nincs is sztorija a filmnek.

Akkor mi a fasz ez tulajdonképpen?

Egy nagyon jól összerakott életérzés Brooklynról, aminek főszereplője Auggie (Harvey Keitel), és az ő dohány boltja, ahová minden haver, meg környékbeli bejár cigit venni és dumálgatni. Nagyjából el is mondtam a film történetét, mert vicces szövegeléseken kívűl nem sok minden történik. A film párbeszédei teljesen improvizatívak és pont ettől nagyon élőek és szórakoztatóak, kicsit olyanok, mint amikor a Tarantino filmekben ülnek azt pofáznak egymással. A vicces még az, hogy a szereplők nagy része olyan híresség, mint Lou Reed, Jim Jarmush és még Madonna is megjelenik egy rövid időre.

New York-buziknak kötelező, de mindenki másnak is, aki szeret néha kacagni mert nagyon laza, remek sztorikkal és jó poénokkal!

Ránczos: 10/10

2009-03-10 15:12




A bejegyzés trackback címe:

https://mozibabe.blog.hu/api/trackback/id/tr47948452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása