Hogy mitől jó egy sci-fi?
Attól hogy fantasztikus új világokat formáz meg és mutat be, olyanokat, amiket elképzelni sem tudunk? Vagy hogy olyan lényekkel ijesztget, amik nem evilági tulajdonsággokkal rendelkeznek, de az amberi leleményesség és kitartás minden akadályt legyőz? Én nagyon szeretek mindkét kategóriába tartozó filmeket, de legjobban az olyan sci-fit kedvelem, ami a mi világunkban játszódik, persze a jövőben, de ennek ellenére mégis reális. Nem könnyű ilyet csinálni, őszintén szólva most a Gattacán kívül nem is tudok ilyet mondani, az egyetlen film, ami a világ eseményeit figyelve, egyre jobban ijesztően reálissá kezd válni, pedig már több mint 10 éve készült.
A sztori szerint a génsebészet és génmanipuláció eljutott már egy olyan színtre, mikor már a születendő gyermek tulajdonságai is megválaszthatóak, így az emberek nagy része kb szuperman lett, roppant inteligensek, erősek, céltudatosak, akikkel egy "hagyományos ember" nem igazán veheti fel a versenyt. Így azok gyermekei, akik valamért - meggyőződésből vagy más okból - nem élnek ezzel a lehetőséggel, elég komoly hendikeppel indulnak az életben, és gyakolatilag csak a legsuttyóbb melókra lesz módjuk, másra esélyük sincs, márcsak azért sem, mert a közbiztonság is jelentős fejlődésen ment keresztül az idők során, és egy hajszálból megállapítható személyazonossság és a retina-szkenelés mellett kismillió szűrőn kell annak keresztül jutnia annak, aki bizonyítani akarja személyazonosságát a rendszerben (mégegyszer hangsúlyoznám, a film 97-es, azóta a filmben megjelenített biztonsági intézkedések egy részét már szinte megszoktuk, akkor még durva volt).
De mi van akkor, ha valaki a hagyományosan készültek közül nem akar ebbe az állapotba beletőrődni? Ha nem elégszik meg a takarítás örömeivel és ennél többre vágyik? Elvileg, ha fel is tudná venni a versenyt az újakkal, akkor sem próbálhatja meg, ez a szabály, de hátha kijátszható valahogy a rendszer? Hátha van valami kiskapu, ahol egy ilyen "korcs" is beférkőzhet, hogy azt tehesse végre, amire mindig is vágyott?
Vincent (Ethan Hawke) talál egy ilyen kiskaput, mert Jerome (Jude Law) az űrhajós baleset következtében tolószékbe kényszerül, de hajlandó segíteni abban, hogy Vincent átvegye a helyét, és eljusson végre gyermekkori álmába, az űrbe. Kap némi támogatást egy másik űrhajóstól is, Irene-től (Uma Thurman) de az teljesen más jellegű kapcsolat, dehát minden filmbe kell egy jó nőnek lennie.
A film rendezője Andrew Niccol, akinek ez volt az első rendezése, így névről számomra teljesen ismeretlen volt, de az imdb alapján több kafa film is fűzödik a nevéhez  (The Truman Show (mint író), Lord of War (rendezőként), najó a nyálas The Terminal-t is ő írta, ez kicsit árnyalja azért a képet, de azért így sem rossz az összkép, mindegyik az amerikai filmes alapstuktúrákat kicsit megvariálva lett igen különleges mű).
A Gattaca különlegességét mindenképp az adja, hogy rémisztően reális képet kapunk a nem túl távoli jövőről.

"Nem lehet majd valakit génjei miatt kirúgni"
Index, 2008. április 25.

De meddig?

imdb

KM: 8,6/10
dr. KJ: 9/10