Az előző posztban szereplő film túl kedves és pozitív volt, úgyhogy itt egy ellenpont, készülj fel, ez a film nem fog jól esni.

Ez a kedves fiú itt a képen Cezar, a portás, Barcelonából, egy gyönyörű, szecessziós házban dolgozik, és nagyon készségesen segít bármiben, amire a lakóknak szüksége van, megeteti a kutyádat, segít cipekedni, vagy amit akarsz, igazi kis cuki fiú, vagy legalábbis annak látszik. Valójában viszont elég keserű figura, aki mindenkit utál, de legfőképpen a boldog és vidám embereket.

A házban lakik egy csaj, aki szép, kedves, vidám, sikeres, asszem érthető, ha ez hősünkét némiképp frusztrálja, dehát kit ne baszna fel el ilyen fehérnép. Cezar viszont abban különbözik az átlag fancsali fasztól, hogy ő nem hagyja annyiban a dolgot, és célul tűzi ki, hogy ha törik, ha szakad, a csajnak elrontja a jókedvét, hát mégse járja, hogy valakinek jobb legyen mint neki és akcióba lép a kis kópé.

Naigen, nehéz a fiúnak drukkolni, hiszen egy oltári barom, akinek az egyetlen szórakozása, hogy másokkal kibaszik, de valahogy mégiscsak sikerült elérni a rendezőnek, hogy amikor erős lebukásveszély van, akkor ezért a köcsögért is izgul az ember, pedighát szimpinek igazán nehéz lenne ezt az embert tartani, a végén meg olyan szinten kitesz magáért, hogy napokra elmegy a kedved minden embertől. Remélem meghoztam a kedvét mindenkinek, mert ha a fentiek nem vették el, akkor viszont mindenkép nézd meg, mert különben egy zseniálisan megcsinált filmről van szó.

A rendező horrortémában elég tapasztalat, Jaume Balagueró néven fut, ő csinálta a híres spanyol kézikamerás horrort, a REC-et és még ezer másikat is, de ez a film itt fenn, nem a klasszik ijesztgetős horror, ez annál sokkal rosszabb, mert míg a szörny a szekrényben igaziból nem létezik, ilyen csávók, mint Cezár, viszont sajnos simán.