Michael Winterbottom filmje Tony Wilsonról és a Factory Recordsról érdekes és vicces lenyomatot ad a punk, az indie és a partikultúra korai időszakáról. Wilson a Granada tv bemondója volt, közben pedig menedzserként bandákat futtatott. Jókor volt jó helyen, hogy olyan kultegyütteseket karoljon fel mint a Joy Division és a New Order vagy a Happy Mondays. A Factory nevű klubbestjében és esti tvműsorában is a kor meghatározó brigádjait mutatta be. A haverjaival alapított Factory Recordssal a Manchester sound alapjait fektették le, a Hacienda nevű klubbjuk pedig a rave és partikultúra egyik legelső helye volt.
Winterbottom kedvenc színészei, Steve Coogan vagy Paddy Considine (Dead Man's Shoes) csibészkedik végig a filmet, ami inkább vicces és szórakoztató mint dokumentum jellegű. Látjuk a Sex Pistols első fellépéseinek egyikét 42 nézővel, az öngyilkos Ian Curtist, a Joy Division kattant énekesét, a Happy Mondays totál szétcsúszott ámokfutásait, stb. mindezt Wilson egyedi humorral átszőtt kommentálásával. A punktól a new wave-ig és a rave-ig követjük a popzene ezt a mozgalmas időszakát egészen a DJ-k felbukkanásáig, amiről maga Wilson azt mondja: "Látják? Tapsolnak... a DJ-nek. Nem a zene, nem a zenész, nem az alkotó, ...de... a médium. Ez az. A rave születése. A beat boldoggá avatása. A tánc kora. A pillanat, mikor a fehér ember táncolni kezd."
Szóval érdekes és vicces cucc ez, a soundtrackkel együtt, ahol a fentiek mellett a Clash, a Buzzcocks, a 808 State, A Guy Called Herald és mások zenélnek. ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10