Annyi animációs rövidfilm van, mint égen a csillag, csuhajja. Mutatok ma is egyet, most bindzsiztem neten. Ez a kis gyöngyszem már 98-as, akkor jelölték is oscarra, de nem kapta meg, hüpp. Annyira tolja a depressziós hangulatot, a "tél van", "minden elveszett" és "nem találom a bal zoknim" érzést, hogy ez most éppen megfelelő ezen a nyamvadt kis novemberi kedden. Legközelebb jön a guns n' roses-tól a november rain, de addig is sirdogáljunk ezen picit. Jó kis cucc, a giccs határán (de nem a romantikás). Rendezte Mark Osborne. A vicces, hogy 10 évvel később ő lett a Kung fu panda társrendezője. Hihihi....hi.