"A Grönholm-módszer ötletének alapja megtörtént esemény. Néhány éve egy madridi kukában megtalálták egy szupermarket-lánc személyzeti osztályán dolgozó alkalmazott feljegyzéseit azokról a nőkről, akik pénztárosi állásra jelentkeztek. A feljegyzésekben hemzsegtek a hímsoviniszta, idegengyűlölő, durva jellemzések ("kövér, bögyös", "dagadt, külföldi", "sötétbőrű, azt sem tudja, hogyan kell kezet fogni", "sípoló hangú, tiszta idióta", stb.). Ez az alkalmazott, annak tudatában, hogy rá osztották a kiválasztás szent misszióját, felhatalmazva érezte magát, hogy ilyen önkényesen nyilatkozzon olyan emberekről, akiket egyáltalán nem ismert. Elképzeltem ezeket a szerencsétlen nőket, ahogy igyekeznek jó benyomást kelteni a cég előtt, és próbálnak a vélt elvárásoknak megfelelően viselkedni, készen akár kisebb megaláztatásokra is, csak hogy megszerezzék a munkát, amire szükségük van." (Jordi Galcerán)

Jordi Galceran Ferrer  Grönholm-módszer című drámájából készült a Metódus. Az Assessment Center nem új dolog, először a II. világháborúban alkalmazták német pszichológusok a tisztképzésre pályázók válogatására. Persze azóta sokat változott és finomult a dolog. A kiválasztási módszerek egyfelől érthető okok miatt alakultak ki: a megfelelő embert a megfelelő posztra megtalálni nem könnyű feladat és sok pénz vagy akár a cég jövője is múlhat rajta. Másfelől, emberi jogi oldalról nézve viszont könnyen megalázó, lealacsonyító és megszégyenítő helyzetekbe hozhatja a pályázót. A 8-10 órás felvételiken egészen szélsőséges esetek is előfordulnak, pl. magából kikelve kezd el ordítani a jelölt, vagy olyan rejtett dolgok jönnek elő, mint a rasszizmus, sovinizmus stb. De mi van, ha másik oldal, azaz a felvételiztetők használnak elképesztő módszereket?
A Metódusban használt "Grönholm-módszer" persze erős túlzás és nem valóságos, de mégis a szituációk hihetetlen erővel ütnek és valószínű sok esetben hasonló dolgok is előfordulnak.
A Metódus egy-két túlkapástól eltekintve nagyon erős film. A színészek remekek (az egyik főszereplő Eduardo Noriega aki a Nyisd ki a szemed-ből  már ismerős lehet), a helyszín megfelelően nyomasztó. Előtted bomlanak ki az emberek rejtett tulajdonságai, a erőszakosság, a gátlástalan karrierizmus, gerinctelenség, szolgalelkűség stb. Nagy előnye, hogy a karakterek maguk is okosak és a párbeszédek egyáltalán nem a filmekben megszokott "-Lelőlek! -Anyádat, én lőlek le!" vonalon mozognak, hanem komoly érvek és ellenérvek ütköznek a vitákban.
Nehéz, komoly film ez, de ez ne riasszon el, MINDENKÉPPEN NÉZD MEG!
(Az eredeti drámát  is játszák Magyarországon valahol. Azt hallottam, nem túl jó adaptáció és a színészek is gyengék. Fene tudja, színházba be nem teszem a lábam, höhö, ha valaki látta írja kommentbe.)

dr. KJ: 8.5/10