Párizs, szerelem. Ennél uncsibb, nyálasabb, közhelyesebb kombinációt elképzelni se tudok, úgyhogy kicsit izgultam a megnézése előtt, mert romi fiú vagyok, de ha elkezdenek nekem szaladgálni a diadalív alatt kéz-a-kézben a szerelmesek, és bohémkodnak, meg néznek a távolba az Eiffel toronyról a naplementébe, akkor lehányom a monitort és elszaladok.
Hát, nem ilyen lett. kb 10 db rövidfilm, amikben a közös pont Párizs meg a szerelem, de az elcsépelt szólamoknak meg nyálas kliséknek nyoma sem volt, ötletes, idióta, őrült sztorik, remek színészekkel és rendezőkkel. Csak néhány rendező, kedvcsinálónak: Tom Tykwer, Ethan Coen, Isabel Coixet, Gus Van Sant. Meg néhány színész: Steve Buscemi, Marianne Faithfull, Juliette Binoche, Willem Dafoe, Nick Nolte, Bob Hoskins, Natalie Portman, és még sokan mások. Szarul hangzik még mindig? Naugye.
Igazi örömfilmezés (ha van örömzenélés, ennek is lennie kell) zajlott a vásznon, tényleg nagyon változatos, ötletes kisfilmekkel, néhány számomra is kibogozhatatlan őrült katyvasszal, néhány nagyon szép és finom érzelmekkel, néhány eszement és vicces, dehát különbözőek vagyunk, és Párizs meg a szerelem mindenkinek más, úgyhogy felejtsük el a sablonokat.
Ja, és ne nézzétek meg szinkronosan, mert félig angol, félig francia nyelvű a filmek nagy része, és jelentősége van, hogy mikor melyik.
Ja, még egy dolog, az egész világon bemutatták a mozik, csak nálunk nem, ezért nem hallottunk róla.
update: az odeon bemutatta egy éve kb.
KM: 8,4
