Kicsit elfeledkezdtem az elbaszott országok sorozatról, biztos mert nonsztop a grúz híreket figyelem, hehe, de most az apartheid mókáról lesz szó, egy börtönőr szemén keresztűl, konkrétan Nelson Mandela börtönőréén.
Ez az aparthed dolog mindig is fura vot, merthogy angolok és hollandok olyan súlyos náci rendszert hoztak ugye létre, hogy valszeg Hitler is elpityeregné magát irigységében, pedig ugye ezek a népek a demokrácia létrehozói, örökösei, gyakorlói, de úgy tűnik, csak otthon, a világ egy eldugottabb szegletében már nem ilyen jófejek, és fontos szempont, hogy ez a sztori sem öregebb 30 évnél.
A film valjuk be, nem egy remekmű, inkább középszerű, jófej, érdeklődő, feketékkel töltött gyerekkorral megáldott börtönőr, akit lenyűgöz Nelson nagysága és karizmája, és segít neki ahol tud, Nelson meg mindenben kimagaslik: okos, erős, ügyes, szóval amilyennek a haza bölcsének lennie kell, de azért számomra okozott pár újdonságot a film, érdekes volt didaktikussága, erőltetettsége és sztoritlansága ellenére is.
KM: 6,3/10
