Na ez aztán tök ismeretlen film Magyarországon, pedig érdekes darab. Nem vagyok túl nagy 3D-fan, a legtöbbször az eredetiség hiányát leplezik vele, persze akadnak kivételek is.
A Kaena mindenképpen kivétel, hiszen ezt a világot és hangulatot nem is lehetett volna másképp létrehozni, és ennek itt jelentősége is van.
A történet nem egyszerű, de azért megpróbálom tömörítve leírni: (SPOILER VESZÉLY!)
A Vecarian faj óriás űrhajója balesetet szenved egy sivatagos bolygónál, a túlélőket levadássza a helyi ragadozó Selenit faj. A hajó intelligens magja megmarad, kinöveszt egy hatalmas, bolygókat összekötő fát, az Axis-t. 600 évvel később ezen a hatalmas fán él Kaena, a fiatal rebellis lány. Törzse elnyomásban él, a Seleniteknek kell adakozniuk, akiket istenként tisztelnek. Ám van egy prófécia, amiben megjövendölik, hogy jön egyszer egy harcos, aki véget vet az elnyomásnak és kivezeti törzsét a paradicsomba...
A Kaena egyedi hangulatú, elképesztően látványos fantasy-sci-fi-mese, kidolgozott, abszolút nem átlagos történettel. Nekem nagyon tetszett, ha volt is benne egy-két idegesítő rész és szereplő, csak ajánlani tudom.
AJÁNLOTT!
dr. KJ: 7.8/10
Kaena: La prophétie (Kaena: A prófécia; 2003)
Lola rennt (A Lé meg a Lola; 1998)

Biztos már veletek is előfordult már olyan helyzet, mikor úgy gondoltátok, hogy azt másképp, jobban is meg lehetett volna oldani. Erre épül Tom Tykwer legendás filmje, a Lé meg a Lola (mielőtt felmerülne, a nő kétszer című film ezután készült, meg amerikai is, úgyhogy nem kérdés, ki nyúlt kit). Egy csávó (Moritz Bleibtreu) jó nagy szarba kerül, amikor sikeresen elhagy 100.000 márkát (ah, a régi szép idők!), és már csak 20 perce van, mielőtt a ronda maffiózók, a pénz tulajdonosai szembesülnek a problémával és rájuk jellemző stílusban oldanák meg a kérdést, ezért a csaja (Franka Potente) gyorsan elindul, hogy összeszedje ez idő alatt a lovettát. Az eredeti cím talán jobban érzékelteti, mint a magyar, hogy ez az idő igen rövidke a feladat végrehajtására és eléggé kell iparkodnia, hogy összejöjjön, de ennyi idő alatt is annyi minden történhet, amire nem számítunk (a pillangóeffektus megemlítése az idevágó tudományos okoskodás), hogy kiszámíthatatlan a végkifejlet, és az eszközökben sem lehet nagyon válogatni. A filmben a 20 perc történéseire három verzió is készül, ez mindenképp újdonság volt akkoriban, és talán ma is az, főleg, hogy ettől nem unalmas, hanem még izgalmasabb lesz az egész. A két főszereplő azóta is a két kedvenc német színészem, még lesz róluk szó eleget.
imdb
KM: 8,5/10
dr. KJ: 8.5/10
Salmer fra kjøkkenet (Dalok a konyhából; 2003)
Magyarul a film Dalok a konyhából címmel futott, jó magyar címadási szokásként utalva valami másik, ismertebb (jelen esetben a Dalok a második emeletről című) filmre, csakhogy ennek a filmnek semmi köze ahhoz a nyomasztó borzasztóhoz, ez bájos meg szórakoztató, amennyire csak egy nagyrészt kétszereplős skandináv film lehet.
A háború után vagyunk Norvégia és Svédország határvidékén, ahol egy piackutatócég rákattant arra, hogyan lehet egy konyhát úgy berendezni, hogy a lehető legpraktikusabb legyen, a lehető legkevesebb mozgással lehessen mindent elérni. Ennek megkutatásásra legjobb módszernek azt találták ki, hogy egy csávót beültetnek a konyhába aki jegyzeteli serényen a történéseket, hogy aztán az adatokból kialakítsák a tökéletes konyhát. De persze minden piackutató tudja, hogy ezt csak úgy lehet objektíven mérni, ha nem befolyásolja az ottani viszonyokat, így a megfigyelő nem léphet kapcsolatba a megfigyelttel, mert az adat torzul, de képzeljük el, hogy egy ronda öltönyös fickó ül a konyhánkban egy hülye magas székben, és próbáljuk ezt kávéfőzés közben nem észrevenni, naigen, nem könnyű szitu, nem is igazán működik itt sem.
A film a skandináv kockaságot, precizitást és távolságtartást és picit a nacionalizmust figurázza ki nagyon bájos módon, és hogy olvadnak fel a korlátok két ember között, akik közé mesterséges határokat építettek, mindezt tényleg nagyon élvezetes és szórakoztató módon, biztos ijesztőnek tűnik így elsőre, de ne tessék megijedni, aki bírja az abszurd humort, annak ezzel sem lesz baja.
imdb
KM: 8,1/10
Clockwork Orange (Mechanikus narancs; 1971)
Stanley Kubrick. Van, aki nem ismeri? Nem akármilyen filmeket hagyott maga után Kubrick úr, és elő is fognak bukkani szépen itt, kezdjük most a kedvencemmel.
A Clockwork Orange-ot először könyvben olvastam és hol borzadtam, hol könnyezve kacagtam rajta (főleg a nyelvi lelemények miatt, amit viszonylag sikerült magyarra átültetni.) Aztán láttam a filmet, de a felét se értettem, úgy 19 évesen lehetett. Azóta többször is megnéztem és mindig lenyűgöz. Kevés olyan jól sikerült könyvadaptáció van, mint ez a film.
Film, erőszak. Amikor ezeket együtt halljuk, általában beugrik valami idióta C kategóriás akciófilm, ahol vandamm és haverjai szétrúgják egymást mindenki nagy örömére.
Nekem a 'film, erőszak' párosról a Clockwork Orange jut az eszembe elsőnek. Olyan hátborzongatóan ritkán ábrázolták ugyanis, mint Kubrick filmjében. A COban az erőszak: szórakozás. Kirürült, felszínes világukban ez csak gőz kieresztésének a módja, semmi több. Vagánykodás, drog, nemi erőszak, autólopás, stb. A csavar az egészben, hogy a főszereplő, Alex, sok tekintetben kilóg a többiek közül, komolyzene iránti rajongásával, eszével, nem véletlen lesz ő a bandafőnök.
Órákig tudnám sorolni a film furcsaságait, nem teszem.
Ha valakinek kimaradt volna, nézze meg, nincs mese, ezt látnia kell mindenkinek.
KÖTELEZŐ!
dr. KJ: 10/10
Mátyás mondja: Nekem elsőre nem jött be, zavart hogy túlságosan érvényesül az adott kor, amelyben készült, ahelyett, hogy az időtlenségre és az örökérvényüségre tenné a hangsúlyt, de másodikra már ezen felül bírtam emelkedni, és tudtam élvezni, de azért tökre nem éri el a könyv szinvonalát számomra, de ettől függetlenül korrekt darab.
KM: 8,3/10
A History of Violence (Erőszakos múlt; 2005)
David Cronenberg nem semmi csávó, olyan bizarr filmeket csinált mint a Videodrome, a Meztelen Ebéd, az eXistenz, stb., lesznek is itt szép sorban.
A History of Violence jóval érettebb, visszafogottabb filmje, mint az előbbiek. Igazi hangulatfilm, ami mostanában új trend (pl. No country for old men, There will be blood stb.) Az ilyen művek vastag, szinte tapintható fílinggel támadnak, belenyomnak a székbe, és a végén sem könnyen eresztenek.
A történet itt nem túl komplikált, bár thrilleres csavarok azért vannak benne. A lényeg azonban a torokszorító kisvárosi realizmus, az elképesztően kidolgozott karakterek, a remek színészek. Kis előítéletem volt a film előtt (A pók miatt, majd arról is írunk,) de ha nem is ez a legjobb filmje, képes volt átlépni a bizarr-szörnyűséges látomásokból az egészen hétköznapinak tűnő, de nem kevésbé furcsa "igazi" világba.
ERŐSEN AJÁNLOTT!
dr. KJ: 8.3/10

