Nem kell ahhoz világvége filmet nézni, hogy előbukkanjon az emberiség ocsmány oldala. Elég csak az M7-en vagy bármelyik autópályán vezetni pár órát. A fekete fóliával eltakart ablakú terepjárókban őrjöngő remek embertársaink pár perc előnyért képesek veszélyeztetni a saját és bárki életét is. Elképzelhetjük, hogy egy apokaliptikus világban hogyan viselkednének. Igen, pl. simán megennének. Akár pincékben  is "tenyésztenének" embereket, hogy ők túléljenek, még akkor is, ha igazából a túlélésnek sincs semmi értelme.
Az út elképesztően nyomasztó látomás a civilizáció pusztulásáról (nem csoda, hogy hónapokig üldögélt a vinyón mire rávettem magam, hogy megnézzem), de nem tud elszakadni hollywoodi kliséktől. Pedig látszik az akarás, Viggo Mortensen, Robert Duvall, Charlize Theron, Guy Pearce: csupa nagy név, jó színészek. A CG és a szépia színezés tapintható atmoszférát teremt. A rendező és forgatókönyvírók azonban nem küzdöttek eleget a producerekkel és ez az egyébként realisztikus, naturalista jelenetek erejét is elveszi. A sztori ugyanis jópárszor megbicsaklik és többször elmegyünk a moralizálás és a pátosz felé.
Ötletekből nincs hiány, felbukkan itt sok apokaliptikus filmből átemelt és átvariált téma a kanibalizmustól a Mad Max-féle fosztogató autós bandákon át az öngyilkosságig és a már említett tenyésztésig minden. A főhős és fia útja, küzdelme a kihalt és elpusztult Amerikában lehetett volna mérföldkő a mozi történetében, a klisés megoldásoknak, értelmetlen ijesztegetős és moralizálós jelenetek azonban rendesen elbasszák.
Ami miatt mégis érdemes lehet megnézni, az a nyomasztó atmoszféra, amit kevés filmnek sikerült ilyen torokszorítan átadnia.

dr. KJ: 7.2/10