Azt hitted az Isten egy kedves bácsi, aki fenn lakik a mennyekben, és csak azon agyal, hogy tudna jót tenni? Hát lófaszt, az igazság az, hogy Brüsszelben él egy lepukkant lakásban és egy alkoholista, agresszív suttyó, aki egész nap csak szopatásokon jár az esze és pankrációt néz, ez van. Van neki egy tök béna felesége meg egy kislánya is, a fiáról már biztos hallottatok, szóval róla fölösleges beszámolni. Ez így megy már jó ideje, mikor egy nap a lánya kitalálja, hogy elég volt a debil apjából, ezért megszökik, hogy új apostolokat találjon, és írjon végre egy tényleg fasza kis testamentumot.

Hát ennyi a sztori, szerintem cuki, és végülis a kivitelezés sem volt rossz, és sok hibája mellett egy nagyon kellemes kis film, már ha egy elég depresszív vígjáték tud kellemes lenni egyáltalán. Rengeteg szuper ötlet van benne, tök jó megoldások, tök szórakoztató, de közben meg olyan nyomasztó egyben, hogy nehéz hová tenni. Nem kérdés, hogy rengeteg mindent összeszedett a menőbb francia arcoktól mint Jeunet vagy Gondry  (a kolléga egy korábbi filmjénél a Mr Nobody-nál is hasonlókat írt), ami végülis nem baj, ha jól csinálja, de pl míg ezen arcok bár nem mindent akarnak CGI-vel megoldani, de ha az kell, akkor azt viszont nagyon profin csinálták, Jaco Van Dormael 2015-ben összehozott filmjében vannak jelenetek, amik 20 éve is kicsit neccesek lettek volna, az olyan jelenetek meg, mint amiben Catherine Deneuve dug egy műanyag gorillával, hát, nehéz mit kezdeni, na. 

Az istent Benoît Poelvoorde testesíti meg, aki bármilyen vicces fejjel is rendelkezik én a veled is megtörténhet óta rettegek tőle, bár ebben a filmben sem az a kimondott hoffigéza, de mindegy, a többiek a fenti hölgyön kívül kevésbé ismert arcok.Szóval kicsit nem tudom sem lenyelni, se kiköpni ezt a filmet, de végülis nem baj, ha egy olyan filmre vágysz, amin kicsit szórakoztat, kicsit fáj, kicsit idegesít, de fel is dob, akkor ez talán jó lesz. vagy nem.