A börtönös filmekben számomra a Blood in Blood out  az etalon, ezt talán nem is kell részletezni, aki még nem látta, az azonnal pótolja, ha pedig kimondottan a börtönlázadás a téma, akkor pedig a Carandiru jut eszembe elsőre, csak az szerintem egy félresikerült film volt nem túl hiteles színészi játékkal, akkor már a Celda 211 mérföldekkel jobban sikerült darab. 

A 211-es cella egy spanyol börtönben található, ahova új börtönőr érkezik, egyenlőre csak látogatóba, másnap lenne az első munkanap, de elszabadul a pokol, kitör a lázadás, a teljes blokk a lázadók kezére kerül és hősünknek egy választása marad, úgy kell tennie, mintha ő is rab lenne, különben csúnya véget ér. A fiú szépen veszi az akadályokat, megtalálja a helyet az új helyzetben is, de mindenre ő sincs felkészülve. Az agresszív bandavezér, a beszart börtönigazgató és a bebörtönzött ETA tagok mellett nem várt szereplői is vannak a kirakósnak...

A film nem egy túlmoralizálós szocióizé, nem is egy vértől fröcsögő rettenet, hanem egy izgis, de mondanivalóval is megáldott, tök korrekt kis film, ennyi.

Ja, ha a csávó itt a képen ismerősnek tűnik az nem véletlen, ő volt az Amíg alszolban szereplő pszichopata portás megformálója, ebben a filmben ő a börtönlázadást vezető bandavezér, a szerencsétlen börtönőr feleségét pedig a már említett filmben szereplő áldozata alakítja. A főszereplő Alberto Ammann-nak ez gyakorlatilag az első filmje, nem volt rossz, meglátjuk, mit tud még.

Szóval, nem egy filmtörténeti mérföldkő, de attól még simán ajánlott, ha épp nincs jobb kéznél.