41-ben járunk a megszállt Lengyelországban. A főhőst (Jim Sturgess) szeretett feleségéből kínzással kikényszerített vallomásával küldik Szibériába, és egy átlagos munkatábor lakója lesz, a megszokott szereplőkkel: a különböző nemzetiségű politikai foglyok és az orosz bűnözők súlyos palettája.

Hamar fejébe veszi, hogy dobbant, mert az a 25 év, amit kapott, igen cudarul hangzik (talán nem kell részletezni, milyenek arrafelé a körülmények, ha mégis kéne valami háttéranyag, a Gulag szigetcsoportot ajánlom). Társakra is akad, a terv is összeáll, úgyhogy irány Mongólia (igen, mi tudjuk, hogy akkor már Sztálin uralma alatt volt, de hőseinknek ez meglepi lesz), alig 1000 km-t kell lenyomni a -20-40 fokos hidegben, hogy aztán a rossz hír hallatán továbbálljanak India irányába, és még súlyosabb környezetben folytassák kalandos útjukat.

A film gyönyörű helyeken játszódik, csodálatosak a képek, amik nagy részben a NatGo közreműködésnek köszönhető, a szereplők szerethetőek (Colin Farrell orosz bűnözőként fura választásnak tűnt, de működött), bár kissé elnagyoltak, egyszerűek a karakterek, és nem veszik el a film a részletekben, nem kell vontatott szenvedéstörténettől tartani, ez egy szép, szerethető film az akaratról, kitartásról, önfeláldozásról, jól összerakva.

A rendezőt (Peter Weir) ismerjük régóta, az ő bűne a holt költők társasága és a Truman Show is, a színészek közül Ed Harris és a már említett ír hülyegyerek lehet ismerős, a többiek közül talán még a román Dragos Bucur-t ismerhetitek.