Terry Gilliam olyan klasszikusokat rendezett már mint a Brazil, a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Münchausen báró vagy a Tizenkét majom, na és persze disznólkodott a Monty Python csoportban is. Most is egy egészen különleges hangulatú és vizuális világú filmmel jött ki. Igazi sztárparadés cucc ez, bár Heath Ledger-en (asszem ez volt az utolsó filmje szegénynek) kívül a többiek csak nyúlfarknyi szerepet játszanak, Johnny Depp, Jude Law vagy Colin Farrell fanok ne számítsanak túl sokra. Rajtuk kívül meg kell még említenem az alien arcú és szexi testű Lily Cole-t (Valentina), Christopher Plummer-t, aki a címszereplő Parnasszus-t játsza és Tom Waits is felbukkan mint a Sátán maga.
A szürreális látványhoz szürreális történet is dukál, ami egyfajta Faust-átirat. Parnassus térben-időben átívelő történetében folyamatosan fogadásokat köt az ördöggel és hol veszít, hol nyer, de leginkább veszít. Az örök életért örök szenvedés is jár, rövid boldogságáért egy nővel szintén kemény árat fizettet vele az gaz ürdüng. Aztán felbukkan Ledger ellentmondásos karaktere is, hogy bonyolítsa az ügyeket.
Kapunk az arcunkba cg-t bőven, de szerencsére sok igazi, szürreális díszlet és ruha is lesz, sőt, a 3D részek nem is annyira ütnek mint az épített cuccok, tehát a látványvilágra nem lehet panasz. A történet olyan, amilyen, néhol kicsit szétesik de azért szerethető, a színészek mind okésak.
Szóval adott minden egy újabb Gilliam-mesterműhöz, azonban az Imaginarium nem ér fel a többi munkájához (mint ahogy pl. a Tideland sem), nyilván tőle többet várunk mint mástól. Ettől függetlenül érdekes és élvezetes mese, úgyhogy AJÁNLOTT!
dr. KJ: 7.8/10
