Alapvetően kedvelni szoktam a gyerekfilmeket mert még nem veszett ki belőlem teljesen a (belső-) kölök. A felnőtteknek szóló gyerekfilmek meg végképp be szoktak jönni, Spike Jonze cuccai meg amúgy is faszák általában (a videoklippek inkább, de a John Malkovich menet vagy az Adaptáció is akár), minden adva volt ahhoz, hogy a Where the Wild Things Are tetszen. Hát ez kurvára nem így lett, basszameg.
Ez a film ugyanis hiába érdekes képi világú és egészen szürreális hangulatú, igazából nyomasztó és elhibázott, bizarr és beteg pszájkómesefilm. A főszereplő kissrác ugyanis egyáltalán nem jó fej, hanem egy nagyon is idegesítő agresszív kis köcsög, akivel egyáltalán nem tudtam azonosulni, pedig én se voltam épp egyszerű kölök. Nem az a baj, hogy nem cuki kisgyerek sztori, hanem olyan főhős hiányzott, aki hibái ellenére is szerethető és akkor már akár működhetett is volna.
Persze itt hozzá kell tennem, hogy nem olvastam az eredeti könyvet. Lehet, ha gyerekként olvastam volna akkor másképp látom és lelkesen olvasom a kis köcsög sztorijait amint bénázik a "szörnyekkel," akik persze saját zűrös agyának teremtményei. Így viszont a film nem több, mint egy zavarodott  és agresszív gyerek (rém-)álmai, és ennek érdekes vizualizációja. El kéne inkább vinni valami pszájkológushoz, vagy jól megverni, vagy venni nekik xboxot esetleg befizetni egy kurvához. Jobban jártunk volna, ha ezekről forgat inkább Jonze filmet, höhö.
Viccet félretéve, nem tudtam mit kezdeni ezzel a cuccal, biztos bennem van a hiba. Így viszont maximum vj-knek és esetleg zűrös kölköt nevelő szülőknek ajánlom, esetleg valami jófajta droggal akár hétköznapi emberek is élvezhetik, például gombával, lsd-vel vagy meszkalinnal eléggé zúzós lehet. Fasztuggya kategória.

dr. KJ: ? azaz fasztuggya/10