A halálról egyszerre vicces és elgondolkoztató, szomorú és vidám, könnyű és nehéz filmet nem szoktak csinálni túl gyakran. A japán Indulásoknak sikerült ez a fura kettősséget összehoznia, mert néhol erősen vígjátéki idiotizmusból, néhol pedig a keleti világ legmélyebb és legsötétebb dolgaiból áll össze.
A fiatal csellóművészből halott-kozmetikussá (vagy hogy hívják ezt) váló férfi abszurd és egyedi történetében rengeteg olyan villanás lesz, ami többet árul el Japánról mint a nagyszemű mangalányokat megbaszó polipos baromságok, a hihetelen idióta tv-műsorok, a tamagocsi, a kardozós- lődözős animék vagy Godzilla úr: az átlagos japán vidéki életbe pillanthatsz bele.
Japánban is meghalnak az emberek és sokféleképpen, sokféle vallás szerint kapnak utolsó sminket és ruhát a hamvasztás előtt. A szertartás egyszerre borzasztó és megindító ahogy a család tagjainak szeme előtt a hivatásos halott-sminkesek felkészítik az indulásra a holtakat.
Jó kis film ez, bár nem mentes a keleti filmek sajátos hatásvadászatától azért ERŐSEN AJÁNLOTT! (kösz mr. R)

dr. KJ: 8/10