Ez a film is 11 éves, azta, de rég volt már.
Ebben az időben, pontosabban 1997-ben nagy változás állt be a holokauszt/II. világháború filmes ábrázolásában. Ugyanis Roberto Benigni megrendezte az Élet szépet, ami egyszerre volt holokauszt dráma és vígjáték. Nagy bravúr volt, jól is sikerült kb., meg is kapta az oszkárt, ahogy illik. Aztán egy év múlva jött az Életvonat, hasonló megközelítéssel, csak az olasz ripacskodást itt jóféle kusturicai vígjáték váltotta fel, és valószínüleg emiatt (is) az én balkánközeli szívemnek nagyon kedves darab.
A történet bájosan idióta, mint egy Asterix és Obelix képregény. 1941-ben járunk. Az egyik főszereplő, Slómo, egy kelet-európai kis zsidó falu bolondja rohan haza a hírrel, hogy a környékbeli falvakból már viszik el a zsidókat a nácik. Összeül a tanács, agyalnak, hogy mi legyen. Kitalálják végül, hogy vesznek egy vonatot, felpakolják az egész falut, egy részük beöltözik nácinak és deportálják magukat a Szentföldre. Kijelölik Mordechájt, a „főnácit” (őt Rufus játsza, jó figura), aki jiddisből átvált szép korrekt németbe, lenyírja a szakállt, felveszi a zubbonyt azt usgyi, a kis falu nekivág és sok kalandon megy keresztül...
Ennél többet a történetről nem is akarok elmondani. A szereplők nagyon eltaláltak és élettel teliek, az alaphelyzet és a szituációk inkább viccesek, mint izgalmasak, noha az egész film alatt fennmarad egyfajta feszültség, hogy "most tényleg megússzák"?
Aztán az utolsó egy perc akkorát csavar a néző gyomrán, hogy a kedves, de feledhető meséből egy életre emlékezetes filmélmény válik. Ajánlom mindenkinek.
Dr.Z.: 10/10
Kaka: oh, mekkora kedvenc, az egyik, ha nem a legjobb holokausztfilm, vicces, bájos, ötletes, jó szinészek, jó sztori, nem tudok belekötni, megérdemli a 10 pontot.
