Ez a mostani postom az agyonhíresztelt Chinese Democracy-ra emlékeztett. 1 hónapja kezdtem el, de nem írtam bele semmit. Az olvasó tömegek (10en) pedig éjjel-nappal  várták a megjelenést, majd végül 1 nap alatt összedobtam és aztán egy szokásos fos lett:

A punkok, szkinhedek és foci huligánoknak külön filmes kategóriát kéne létrehozni. Ezek a társadalom elég speciális kisebbségeinek vidáman erőszakos életmódját már jó pár film próbálta feldolgozni. A huligános filmeknek pláne mostanában különösen nagy divatja van, de erről majd máskor. Nem meglepő, hogy ezen filmek 80 százaléka Angliából jön, hiszen ott valamiért a kultúra része, hogy az emberek időről időre hülyére verik egymást különösebb ok nélkül.

Van azonban egy ausztrál kivétel, a Romper Stomper, ami az ausztrál kopaszok vidám hétköznapjait mutatja be. A két főszereplő Davey és Hando. Az előbbi csak poénból lett neonáci, a másik, a banda főnöke, meg azért, mert egy pszichopata állat. Ők ketten és jóravaló bandájuk boldogan töltik megszokott hétköznapjaikat (ázsiaiakat vernek, folyton isznak, rabolnak, stb.), miközben a környékükön egyre jobban terjeszkednek a vietnámiak.

Akkor telik be a pohár a srácoknál, amikor a kedvenc kocsmájukat is megveszik a dél-kelet ázsiaiak. Érthető módon összeverik az új tulajdonos gyerekeit, mer'hát nem ausztrálok, viszont azzal nem számoltak, hogy kb. még 200 másik vietnami fogja őket megtámadni. Innentől kezdve még a környékre se mehetnek vissza. Gyakorlatilag hajléktalanok lesznek és mindeközben vezetőjük már teljesen bekattan. Simán gyilkol, rabol, ha úgy hozza a szükség, amit a többiek is kezdenek elég rosszul viselni. Ráadásul van valami szerelmi háromszög téma is, de a sok erőszak, miatt ez senkit sem érdekel.

A film kicsit emlékeztet az Amerikai História X-re, csak az sokkal drámaibb, lassított -felvételesebb stílusú, bár én azt is szerettem. Ebben viszont Russel Crowe első nagy szerepét alakítja, mégpedig a főnácit és elég jól. A nyakán látványosan lüktet az ütőér, ha valaki ferdeszemmel néz rá. Érdemes megnézni.

Axl Ráncos: 8,5/10